2011. február 14., hétfő

A jelen pillanat



,,A jelen pillanat hatalmas erejű istennő"

Az idő nem létezik, a dolgok, amelyekre mint múltra és jövőre utalunk, csakis elménk számára valóságosak. Az idő képzete pusztán gondolati és nyelvi megegyezés, társadalmi egyezmény, valójában csak a jelen pillanat áll rendelkezésünkre.
A gondolat, hogy az idő nem létezik, elsőre egy okoskodó kijelentésnek tűnhet. Vannak naptáraink, óráink. Biztonsággal feltételezhetjük, hogy bizonyos dolgok be fognak következni. Ha alaposabban megvizsgáljuk elménk, egy másik lehetőséget ismerhetünk fel: csakis a most létezik. Amikor bánkódunk a múlt miatt, az a múlt jelenleg kizárólag az elménkben létezik, ahol a felidézett képek által életben tartjuk a sajnálkozásunkat. Amikor szorongunk a jövőnk miatt, az is csak az elménkben létezik, ahol az elképzelt képek által életben tartjuk a szorongásunkat.
A jelen pillanat törvényét akkor tudjuk alkalmazni, mikor leragadunk a múltban érzett sajnálkozásunknál,vagy a jövő iránti aggodalmunkban. Ha visszahívjuk figyelmünket a jelben, megváltoztathatjuk az életünket. A legtöbb aggodalmunk nem létezik a jelenben, csak a múlt és a jövő feliratot viselő mentális adathordozónkban. Érzések, és asszociációk tartják életben őket. Ha pl. összevesztünk a párunkkal, annak minden könnye, és bűntudata csak a történelem egy kísértő árnyképe, amelyet azzal támasztunk fel, hogy emlékezetünkbe idézzük az adott eseményt, és megbánjuk, amit a múltban mondtunk. Ha a jelen pillanat törvényét alkalmazzuk, visszatérhetünk az egyszerűség, és a belső béke állapotába.
Testünk a jelen pillanatban él. Csakis a most létezik. Csupán annyit kell tennünk, hogy belenyugszunk ebbe a pillanatba, magunkhoz öleljük azt, és egyik lábunkat a másik elé tesszük, miközben kezeljük az éppen adott helyzetet, egyik pillanatról a másikra, egyszerre mindig csak egy lépést megtéve. Ha szeretünk kihagyni egy lépést, vagy lerövidíteni a céljainkhoz vezető utunkat, vegyünk egy mély levegőt, és idézzük fel magunkban, hogy csakis a most létezik. Ha összezavarodunk, vagy türelmetlenné válunk, ha túl sokat törjük a fejünket a jövőn, elkezdhetjük felismerni, hogy terveink csak gondolatok, a gondolatok pedig folyton változnak. Csakis az időben léteznek, az idő pedig csakis az elménkben létezik.
A jelen pillanat törvénye gyakorlást igényel. Előfordulhat, hogy feszültnek, nyugtalannak érezzük magunkat, ha átfut az elménken a múltra, vagy jövőre vonatkozó gondolat, majd felidézzük magunkban, hol is vagyunk- itt, és most, ám később újra megfeledkezünk róla. Minél többet gyakoroljuk, annál könnyebben erre az igazságra, és egyre jobb lesz jelen pillanatunk minősége.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése