Egy új kezdet

,,Nem csak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit nem teszünk meg.”

Sokan mondjuk, hogy elengedni nem is olyan könnyű. Igen, meglehet. Néha azonban egyetlen dolog akadályoz meg minket az elengedésben: az, hogy nem tudunk megbocsátani. Főleg annak nem, aki nagyon megbántott minket. Ez az egyetlen oka annak, hogy nem tudjuk elengedni a múltat. Azt akarjuk, hogy megfizessenek, akik elbántak velünk. De van egy rossz hírem: nem fognak megfizetni. A következményeket egyedül nekünk kell viselnünk.

Senki nem kényszerít arra, hogy bárkinek is megbocsássunk. Érzelmileg azonban nagy árat fizetünk ezért. Ha például gyakran eszünkbe jutnak az elszenvedett sérelmek vagy igazságtalanságok, és nem tudunk elszakadni tőlük, folyton hasonló sérelmekben és igazságtalanságokban lesz részünk, mert a rezonancia törvényének értelmében ezeket vonzzuk.

Mindaddig gátját álljuk életünknek, amíg meg nem bocsátunk. Ha nem tudjuk elengedni, ha ragaszkodunk a fájdalmainkhoz és a bosszú gondolatához, mi fizetjük meg az árát. Ennek a rezgéstérnek a foglyai maradunk, és környezetünket is ennek megfelelően alakítjuk. Igazságtalannak látjuk a világot, és mivel ez megváltoztatja a rezgésterünket, hasonló embereket fogunk bevonzani az életünkben. Mindig a mi elhatározásunkon múlik, milyen rezgésteret hozunk létre, és milyen nézőpontból szemléljük a világot.

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik éveken, néha évtizedeken, vagy akár egy életen keresztül nem hajlandóak felejteni vagy megbocsátani. Magkeseredettségük gyakran arcvonásaikba is belevésődik. Saját gondolataik foglyaként mindig ugyanazt a nótát fújják, amelyre már senki nem kíváncsi. Így egyre magányosabbak, egyre leszigeteltebbek lesznek. Gondolataik sokszor meg is betegítik őket. Te is ilyen emberré akarsz válni?

Rendben van, csúnyán elbántak veled. Igazságtalanok és önzők, sértők, és gonoszak voltak veled. De életed végéig a hatalmukban akarsz maradni? Megbocsátanod a saját érdekedben kell! Ha nem teszed, nem is léphetsz tovább. Megrekedsz, és hatalmat adsz a kezükbe saját magad felett. Ezt akarod?

Amíg meg nem bocsátasz, és el nem engeded a régi sérelmeket, addig nem érhetnek új, nagyszerű élmények. Persze, bánkódj picit, de aztán engedd el! És újult erővel térj vissza az élethez, lépj tovább, nézz új feladat után. Sérelmeinkre nem is mindig emlékszünk, csupán az érzésekhez ragaszkodunk továbbra is. Ezért érdemes leírni, az egykor elszenvedett sérelmeket. Jegyezz fel minden sérelmet részletesen. Írd oda az illető nevét is, aki megbántott. Pipáld ki azokat az embereket, eseményeket, akiknek szívesen búcsút mondanál. Nézd át a listát. Ki az, akinek meg tudsz bocsátani? Akinek megbocsátottál vágd ki ollóval, majd égesd el egy tálban. Közben képzeld el, hogy megköszönöd az illetőnek a leckét. Harag nélkül útjára bocsátod őt az életedből. Légy hálás, hogy hozzásegített egy bizonyos tapasztalathoz. Kívánj neki boldogságot az élethez, és vegyél búcsút ,,tanítódtól”.

Ne lepődj meg, ha a következő napokban esetleg felbukkan életedben múltad szereplői. Az emberek ugyanis energetikailag hamar ráéreznek, ha valaki elbocsátja őket az életéből. Tekintsd ezt jó jelnek. Munkád eredményes volt.

Minden megbocsátás új kezdetet jelent.

Minél hamarabb elengeded őket, annál gyorsabban megváltozik a rezgéstered, és érnek eddig ismeretlen benyomások, tárulnak fel előtted új lehetőségek. Fogadd be őket, még akkor is, ha szokatlanok és újszerűek is. Most végre új útra térhetsz.