Megváltoztatni a múltat

,,Aki a jövőben akar olvasni, annak a múltban kell lapozgatnia.”

Sokan állítják, hogy csak a jövőt lehet megváltoztatni, a múltat nem. Jövőnk azonban nagyrészt a múltunkból ered. Ezért aztán nem volna rossz, ha legalább egy kicsit változtathatnánk rajta.

Mint ismeretes, abszolút érvényű igazság nem létezik, csupán szubjektív igazságok vannak. Ezért aztán ugyanazt az eseményt mindenki másképp őrzi meg az emlékezetében. Számos jelent csak a mi képzeletünkben játszódott úgy, hogy emlékeinkben megőriztük, mert ilyennek éreztük, ebben a képben egyeztünk meg magunkkal. Múltunk bizonyos pontjain talán sértettnek, megalázottnak, vagy elutasítottnak éreztük magunkat, és érzésünkből kiindulva másképp ítéltünk meg mindent. Akik naplót vezetnek, azok ismerik ezt a jelenséget. Az idő múlásával szebbé, vagy egyszerűbbé válnak a dolgok, máshogy emlékszünk, mint ahogy valójában volt. Napról napra más színezetet kapnak, hozzáfűzünk olyan dolgokat, amelyek állítólag elhangzottak. Vagy esetleg még baljósabb színezetet adunk a kellemetlen eseményeknek.

Múltunkat, személyes történelmünket tehát önkéntelenül is folyton újraírjuk, és idővel mi is hinni kezdünk a saját verziónkban. Elfogadjuk, és egyre inkább igaznak tekintjük őket. Ez a –nagyon is emberi- magatartás rendkívül fontos a jövőnket illetően.

Megállapítást nyert, hogy a dogok megfigyelését már a puszta megfigyelésükkel is megváltoztatjuk, vagyis már maga a megfigyelés is teremtő folyamat. Nem csoda. Bármi legyen is megfigyelésünk tárgya, már eleve van vele kapcsolatban valami véleményünk, érzésünk vagy meggyőződésünk. Értékelünk, és már az értékelés is elegendő ahhoz, hogy létrehozzon egy rezgésteret, amelyen keresztül kapcsolatba léphetünk a világgal.

Ha szemügyre vesszük életünket, teljesítményeinket és karrierünket, legnagyobb sikereinket, és kudarcainkat, kapcsolatainkat, és viszonyainkat, jólétünket vagy nélkülözésünket, akkor a egyfelől ama meggyőződéseink tükrébe pillantunk, amelyekkel a múltban mindezt megteremtettük. Másfelől ugyanakkor a jövőnket is formáljuk- aszerint, hogy miként ítéljük meg és hogyan értékeljük a múltat.

Ezt a teremtő folyamatot természetesen tudatosan is véghez vihetjük, ha újra lejátsszuk  és átalakítjuk magunkban az egykor történteket. Például, gondolhatunk csak az adott helyzet hatására: mit tanultunk belőle? Mennyire váltunk általa erősebbé? Milyen további lépésekhez vezetett? Ha akkor másképp alakult volna a helyzet, így élnék ma? Ma is volna annyi erőnk, kitartásunk, mint korábban? Miben erősített meg a válságos helyzet leküzdése? Írj le mindent! Írd meg saját kis sikertörténeted! Egészítsd ki, akárhányszor eszedbe jut valami. Légy büszke magadra!

Az átélt válságok és drámák hatására válunk azokká a nagyszerű emberekké, akik most vagyunk. Épp ezek nyitották fel a szemünket, és vezettek oda, ahonnan bátran és becsülettel megtehettük az új lépéseket. Az élet sok akadályt állít elénk. Ezek azonban nem jelentenek rosszat, még ha hajlamosak vagyunk is rossznak látni őket. Ezek valójában megerősítések, amiket csak azok tudnak viszonylag magabiztosan leküzdeni, akik sok problémát, és nehézséget leküzdöttek már. Csupán a megfelelő megvilágításba kell helyeznünk őket, hogy ne a régi sérelmeket dédelgessük magunkban, hanem éljünk a belőle adódó lehetőségekkel. Csak ez által válhatnak a történetek múlttá. És ez a történet nem hazugság, teljes mértékben megfelel az igazságnak. 

Csodálatos, rendkívüli emberek vagyunk, mindig talpra álltunk, mindig előre jutottunk. Ha ilyen szemmel nézzük az életünket, folyamatosan fejlődni fogunk. És egyszer csak kezünkben lesz a lehetőség, ráhangolódunk életünk sikerességére, vagyis sikerességet sugárzunk magunkból, és a rezonancia törvényei értelmében további sikereket vonzunk életünkbe. Megvan hozzá az erőd, mindig is megvolt. Talán csak szunnyadt eddig, és arra várt, hogy felébreszd.