2013. október 17., csütörtök

Higgy magadban!



,, Egyetlen pillanat létezik csupán, amelyben fontos, hogy felébredj. Ez a pillanat most van.”

Ahhoz, hogy nyugalmunkat elveszítsük, csupán egyetlen elégedetlen ember is elég. Mikor ezek az indulatok szétáramlanak bennünk, olyasmi is kicsúszik a szánkon, amit jobb lett volna megtartani magunknak, vagy elhamarkodottan döntünk, amit józanabb, és megfontoltabb pillanatainkban soha nem tennénk. Sokszor nem is értjük, hogyan ragadtattuk el magunkat ilyen hirtelen, mikor egész nap kiegyensúlyozottak, jókedvűek voltunk.
A válasz: egy másik ember rezgésterébe kerültünk, és engedtük, hogy magával ragadjon minket. Akartuk e vagy sem, egy idegen erő befolyásolása alá kerültünk. Viszont, nem keríthetett volna hatalmába, ha ez az erő számunkra idegen lenne. Amikor egy veszekedős ember fel tud bosszantani, akkor mi is hajlamosak vagyunk a veszekedésre. Ha például valaki szeretettel és együttérzéssel fordul hozzánk, minket is mélységes együttérzés tölt el, és kedvesen válaszolunk. Mindig rajtunk áll, hogy milyen belső erőket mozgósítunk.
Mikor bemegyünk egy templomba, egyszerre másképp kezdünk viselkedni, ami nem csak azért következik be, mert ezek az elvárások, hanem azért is, mert ez a békés környezet megnyugtat. Viszont, mikor olyan emberekkel vagyunk kapcsolatban, akik nem hisznek bennünk, akik meg akarnak győzni, hogy amit elképzeltünk úgysem sikerülhet, az elgyengít minket. Ha a kételkedők rezgésterében élünk, nem csoda, hogy magunk is kételkedni kezdünk. Ha észrevesszük, hogy valaki nem tesz jót nekünk, semmi sem kényszerít arra, hogy mellette maradjunk, és továbbra is kitegyük magunkat sorvasztó erejének. Gyakran megszokásból olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akik megbénítanak, megakadályozzák fejlődésünket. Mindez talán azért van, mert valamelyik ismerősünkre, rokonunkra emlékeztet minket. Ha azonban ragaszkodunk ehhez a megszokott negatív rezgéstérhez, akkor nehezen kezdünk neki egy új, pozitív reakciókat vonzó rezgéstér kialakításának.
Ez persze nem azt jelenti, hogy vágyaid elérése érdekében el kell hagynod a családodat, barátaidat. Azt azonban igen, hogy mellettük olyan közegben is kell tartózkodnod, ahol vágyaid mások számára már teljesültek. Olyan emberek társaságát keresd, akik motiválnak, akik biztosak az erődbe, látják benned a lehetőséget, és buzdítanak. Ne aggódj amiatt, hogy elveszítesz olyan embereket az életedből, aki rossz hatással vannak rád.  Ha változtatsz rezgéseiden, azokat az embereket fogod bevonzani, akik ugyanezen a rezgésszámon vannak, akik segítségével tanulni, és fejlődni fogsz. Akik segítenek, és nem hátráltatnak céljaid elérésében.
Csupán egyetlen ember van a földön, aki hatalmat adhat másoknak feletted, és ez az ember te magad vagy. Te engeded, hogy részt vegyenek az életedben, és te döntöd el, hogy ezentúl mit teszel.

3 megjegyzés:

  1. Kedves Orsi, bár nem zavar az, amiket itt és más blogokban, facebook-oldalakon leírtok, de sok tévedést és félreértelmezést, meg nem értésből adódó félremagyarázást tartalmaznak a mondatok, és a mondanivaló, ezért elmondom a véleményem. Teszem ezt azzal a szándékkal, hátha segítségetekre lesz, azzal a szándékkal, mellyel ti is létrehoztátok, lelki-szellemi táplálékként az emberek számára ezt a produktumot, mely tudom, és érzem, hogy jóságos, és rengeteg segítőkészség munkál benne. Ez az idézet rátapint a lényegre. Ugyanis amikor elfogadod azt, ami van, minden pillanat a legjobb. Ez a megvilágosodás. Ha nem hagyod, hogy az egód (a hamis én..) irányítsa életedet; ha rájössz, hogy nincs múlt és nincs jövő, mert mindig most van, és tegnap is most volt, meg holnap is most lesz, mikor ezt sikerül realizálni, akkor nem lesz több problémád. És itt fontos szó az elfogadás. Eckhart Tolle szerint, az ellenszegülés merevvé teszi a lelkedet, megkeményíti éned burkát, s így elkülönít mindentől. A megengedéssel minden kapcsolatod alapjaiban változik meg, hiszen így mindenkit olyannak fogsz elfogadni, amilyen. Látom, hogy ezeket a dolgokat ti tudjátok, ismeritek, olvastatok róla, próbáljátok átadni másoknak. De akkor miért „veszekedős” emberrel, meg „kételkedő” emberrel érvelsz? Mindig azt olvasom nálatok, hogy „nem kötelez senki, maradj ilyen ember mellett” el kell engedni, el kell lökni, zárd ki az életedből stb.. Ezzel igazából arra bíztatsz és tanítasz embereket, hogy üljenek rá a problémáikra, temessék azt el, és nem arra, ami a lényeg, hogy nézzen szembe vele. (a félelmeivel például) Majd két sorral lejjebb, ellentmondóan, írsz az elfogadásról. Ha nem hagyom, hogy az egóm befolyásoljon, akkor elfogadó leszek. ha elfogadó vagyok, nem ítélkezem, öröm, béke és szeretet jár át. Tehát elfogadom azt is, ha valaki a környezetemben „veszekedős” vagy „kételkedő”. Ilyenkor nem tudom azt mondani már rá, hogy ő negatív, vagy lehúzó, mert ha efféle pólusokat állítok, akkor ítélkezem. Határokat szabok, falakat építek, beskatulyázok. És ez minden háború alapja. Nem véletlenül mondjuk azt, ha szereted, el tudod engedni.. Mert ilyenkor elfogadás van. Ahogy a karmában az alázat törvénye tanítja: amit nem vagy hajlandó elfogadni, az folytatódni fog a számodra. Ha az, amit látunk egy ellenség, vagy valaki olyan tulajdonságokkal, melyeket negatívnak találunk, akkor mi magunk nem vagyunk egy magasabb szintű létezésben. Nincs is ilyen, hogy negatív vagy pozitív. Hiszen a pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy rózsaszínű szemüveget hordunk, és úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A 'positum' latin szó jelentése: az, ami van. A pozitív gondolkodás tehát azt jelenti, hogy felismerem: minden, ami van, engem szolgál, és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennél fogva úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé. Mikor például egy beteg azt mondja, rosszindulatú daganatom van, erre egy spirituális tanító azt mondja: nem rosszindulatú, ilyen nincs. Mikor a lelked beteg, te feladod (az egó) a test viszont ösztönösen élni akar a sejtek szintjén, és elkezd burjánzani. Ezért van az, hogy rákbetegek, akiben mások már nem hittek, csodával határos módon felépülnek. Ezért csodálatos az univerzum. Szóval érdemesebb lenne arra bíztatni, és tanítani az olvasóitokat, hogy ezeket megtanulják, és befogadják. Ha elfogadó vagy, és a szeretet érzése jár át, nem fogod senkire azt mondani „veszekedős” ember. Meg negatív ember. Ha ellököd magadtól, akkor lehet, enyhítesz magadon, de ez nem a megvilágosodás felé visz. Nem boldogság. Színlelt állapot. Tetszboldogság.

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Mi a cél? Hogy elérje a megvilágosodást, boldog legyen, hogy ne ítélkezzen, hogy élvezze az élet minden pillanatát, vagy az, hogy tovább szenvedjen, falakat építsen, és csak időlegesen enyhítsen szomorúságán, fájdalmán, rossz kapcsolatain. Mi a karma lényege Orsi? Ha majd tanítom az embereket, soha nem fogom azt mondani nekik, hogy vannak akik "Akik segítenek, és nem hátráltatnak céljaid elérésében." Hiszen ha szeretet, béke és öröm állapotára talál, nem fog ítélkezni, falakat meg határokat húzni, és nem mondja azt ilyenkor az ember, hogy "hátráltattak" Hol tanít ilyet a karma, hogy bárki is hátráltat bárkit? Ha van valami baj az életemben, valami nincs rendben bennem. Azt tükrözzük, ami körülvesz bennünket, és minden, ami körülvesz bennünket, minket tükröz, ez az egyetemes igazság.

    "Ha észrevesszük, hogy valaki nem tesz jót nekünk, semmi sem kényszerít arra, hogy mellette maradjunk, és továbbra is kitegyük magunkat sorvasztó erejének."--ha boldog akarsz lenni, meg kell értened, hogy veled, benned van a probléma. ha ezt az állapotot eléred, olyan erős leszel, hogy senkinek esélye sem lesz sorvasztani.. pont az ilyen szabályok teszik lehetővé azt, hogy ne legyen rend benned, mert határokat szabnak.

    VálaszTörlés