,,A lélek útja olyan, mint az a tűz, ami előttünk ég. (...) Az, aki tüzet akar, annak el kell viselnie a könnyeztető és fojtó füstjével járó kellemetlenségeket is.”
Mikor megszületünk, mindannyian elindulunk egy úton. Ez az út néha könnyű, néha nehezebb, néha könnyen végigtáncolsz rajta, néha fulladozva haladsz előre. Lehet, hogy néha úgy gondold, letértél róla, mert nem úgy sikerült valami, mint ahogy eltervezted. De jobb, ha tudod, a saját utadról nem térhetsz le. Ez a te utad, a te életed, a te feladataiddal. Az akadályokat azért kapod, hogy tanulj. Ismerd fel a helyzetet, és a lehető legjobban használd fel őket.
Az életedben minden okkal történik. Ha nem figyelsz, és nem tanulsz újra és újra megjelennek az életedben ugyanazok a dolgok, aminek következtében felteszed a kérdést: Miért éppen én? Miért történik már megint ilyesmi? Hiszen én csak egy kis boldogságra, szeretetre vágytam, ehelyett pedig fájdalmat, elégedetlenséget kaptam.
A válasz: Azért, hogy ne hagyd abba a kérdezést. Ki vagyok én? Mi hiányzik belőlem?
Lehet, hogy azt gondolod, ez egy egyszerű kérdés. De valóban tudod a választ?
Mivel ezt a kérdést magadnak soha nem tennéd fel, a külvilág rákényszerít, hogy megtedd. És nem hagy nyugalmat. Ha nem teszed fel a kérdéseidet, akkor tanulási feladatokat kapsz, újra és újra ugyanazok a dolgok fognak visszatükröződni, mindaddig, amíg meg nem tanulod a leckét, mindaddig, amíg nem tanulsz a hibáidból. Ne aggódj, később bőven lesz időd pihenni. De most, a MOST pillanatában élünk, nem az a feladatod, hogy pihenj.
Az első lépés elkerülhetetlen, és neked kell megtenned. Lehet, hogy sokáig fog tartani, mire elindulsz, de ha ez megvan, észreveszed, hogy a további lépések szinte maguktól jönnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése