2017. április 22., szombat

Köszöntő


,,Ami előttünk és mögöttünk áll, semmiség ahhoz képest, ami bennünk rejlik. Ha feltárjuk belső világunkat, csodálatos dolgok történhetnek.”

Minden ember ösztönösen arra vágyik, hogy megtalálja életcélját, irányt, értelmet adjon életének. A tudatalattink jelzéseket ad számunkra életfeladatunkkal kapcsolatban. Ezeket a jelzéseket nem mindig ismerjük fel. Lelkünk mélyén lehet, hogy érezzük, nem teljes az életünk, a munkánk, párkapcsolatunk nem úgy működik, ahogy szeretnénk, mégis csak egy helyben toporgunk, nem tudjuk, merre induljunk el, esetleg nem merünk az új felé nyitni.
Az életfeladat-rendszer segít abban, hogy megértsük, és elfogadjuk életfeladatunkat, ezáltal más megvilágításba helyezve életünket.

2013. október 17., csütörtök

Higgy magadban!



,, Egyetlen pillanat létezik csupán, amelyben fontos, hogy felébredj. Ez a pillanat most van.”

Ahhoz, hogy nyugalmunkat elveszítsük, csupán egyetlen elégedetlen ember is elég. Mikor ezek az indulatok szétáramlanak bennünk, olyasmi is kicsúszik a szánkon, amit jobb lett volna megtartani magunknak, vagy elhamarkodottan döntünk, amit józanabb, és megfontoltabb pillanatainkban soha nem tennénk. Sokszor nem is értjük, hogyan ragadtattuk el magunkat ilyen hirtelen, mikor egész nap kiegyensúlyozottak, jókedvűek voltunk.
A válasz: egy másik ember rezgésterébe kerültünk, és engedtük, hogy magával ragadjon minket. Akartuk e vagy sem, egy idegen erő befolyásolása alá kerültünk. Viszont, nem keríthetett volna hatalmába, ha ez az erő számunkra idegen lenne. Amikor egy veszekedős ember fel tud bosszantani, akkor mi is hajlamosak vagyunk a veszekedésre. Ha például valaki szeretettel és együttérzéssel fordul hozzánk, minket is mélységes együttérzés tölt el, és kedvesen válaszolunk. Mindig rajtunk áll, hogy milyen belső erőket mozgósítunk.
Mikor bemegyünk egy templomba, egyszerre másképp kezdünk viselkedni, ami nem csak azért következik be, mert ezek az elvárások, hanem azért is, mert ez a békés környezet megnyugtat. Viszont, mikor olyan emberekkel vagyunk kapcsolatban, akik nem hisznek bennünk, akik meg akarnak győzni, hogy amit elképzeltünk úgysem sikerülhet, az elgyengít minket. Ha a kételkedők rezgésterében élünk, nem csoda, hogy magunk is kételkedni kezdünk. Ha észrevesszük, hogy valaki nem tesz jót nekünk, semmi sem kényszerít arra, hogy mellette maradjunk, és továbbra is kitegyük magunkat sorvasztó erejének. Gyakran megszokásból olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akik megbénítanak, megakadályozzák fejlődésünket. Mindez talán azért van, mert valamelyik ismerősünkre, rokonunkra emlékeztet minket. Ha azonban ragaszkodunk ehhez a megszokott negatív rezgéstérhez, akkor nehezen kezdünk neki egy új, pozitív reakciókat vonzó rezgéstér kialakításának.
Ez persze nem azt jelenti, hogy vágyaid elérése érdekében el kell hagynod a családodat, barátaidat. Azt azonban igen, hogy mellettük olyan közegben is kell tartózkodnod, ahol vágyaid mások számára már teljesültek. Olyan emberek társaságát keresd, akik motiválnak, akik biztosak az erődbe, látják benned a lehetőséget, és buzdítanak. Ne aggódj amiatt, hogy elveszítesz olyan embereket az életedből, aki rossz hatással vannak rád.  Ha változtatsz rezgéseiden, azokat az embereket fogod bevonzani, akik ugyanezen a rezgésszámon vannak, akik segítségével tanulni, és fejlődni fogsz. Akik segítenek, és nem hátráltatnak céljaid elérésében.
Csupán egyetlen ember van a földön, aki hatalmat adhat másoknak feletted, és ez az ember te magad vagy. Te engeded, hogy részt vegyenek az életedben, és te döntöd el, hogy ezentúl mit teszel.

Élj a pillanatnak!




,,A lélek útja olyan, mint az a tűz, ami előttünk ég. (...) Az, aki tüzet akar, annak el kell viselnie a könnyeztető és fojtó füstjével járó kellemetlenségeket is.”

Mikor megszületünk, mindannyian elindulunk egy úton. Ez az út néha könnyű, néha nehezebb, néha könnyen végigtáncolsz rajta, néha fulladozva haladsz előre. Lehet, hogy néha úgy gondold, letértél róla, mert nem úgy sikerült valami, mint ahogy eltervezted. De jobb, ha tudod, a saját utadról nem térhetsz le. Ez a te utad, a te életed, a te feladataiddal. Az akadályokat azért kapod, hogy tanulj. Ismerd fel a helyzetet, és a lehető legjobban használd fel őket.

Az életedben minden okkal történik. Ha nem figyelsz, és nem tanulsz újra és újra megjelennek az életedben ugyanazok a dolgok, aminek következtében felteszed a kérdést: Miért éppen én? Miért történik már megint ilyesmi? Hiszen én csak egy kis boldogságra, szeretetre vágytam, ehelyett pedig fájdalmat, elégedetlenséget kaptam.

A válasz: Azért, hogy ne hagyd abba a kérdezést. Ki vagyok én? Mi hiányzik belőlem?

Lehet, hogy azt gondolod, ez egy egyszerű kérdés. De valóban tudod a választ?
Mivel ezt a kérdést magadnak soha nem tennéd fel, a külvilág rákényszerít, hogy megtedd. És nem hagy nyugalmat. Ha nem teszed fel a kérdéseidet, akkor tanulási feladatokat kapsz, újra és újra ugyanazok a dolgok fognak visszatükröződni, mindaddig, amíg meg nem tanulod a leckét, mindaddig, amíg nem tanulsz a hibáidból. Ne aggódj, később bőven lesz időd pihenni. De most, a MOST pillanatában élünk, nem az a feladatod, hogy pihenj.

Az első lépés elkerülhetetlen, és neked kell megtenned. Lehet, hogy sokáig fog tartani, mire elindulsz, de ha ez megvan, észreveszed, hogy a további lépések szinte maguktól jönnek.





2013. május 20., hétfő

Az ikerlelkek közötti vonzerő





,,Ha alapvető dolgokban nem sikerül egyezségre jutni, nincs értelme közös terveket szőni.”

Az egyik leggyakoribb kívánság- az egészség mellett- a boldog és elégedett párkapcsolat. Az ideális társ magunkhoz vonzásának feltétele megint csak az, hogy a megfelelő rezgésteret létrehozzuk. Ha két ember egymásra hangolódik, minden látszólagos akadályt legyőzhetnek. Sokszor nem is sejtik, hogy már úton vannak egymás felé, és alaposan meglepődnek, mikor összetalálkoznak álmaik hölgyével vagy lovagjával.

Amikor két ember felismeri egymást, elsősorban saját magunkat ismerjük fel. Amikor valakivel azonos hullámhosszra kerülünk, nincs szükség többé szavakra. A másik emberrel összhangban lenni a legnagyobb boldogság, ami csak létezik. Végre célunkhoz értünk: önmagunkhoz. Hiszen valójában csupán saját magunkat érezzünk, magunkhoz kerültünk közelebb. Bennünk tükröződik a másik. Amit szerelemnek nevezünk, az az önmagunk iránti szeretet felismerése, az eggyé válás magunkkal és a másikkal. Valójában mindig önmagunkat keressük a másikban. Ha alapvetően egyformának érezzük magunkat társunkkal, még a válságos helyzetek sem szakíthatnak el egymástól, és a nézeteltérések sem vethetnek közénk éket.

Egy kapcsolatnak megvannak a maga válságos időszakai. A válság azonban megtisztulást és gyógyulást is hoz magával. Felnőttebbé válunk általa, kigyógyulunk visszamaradt gyerekességünkből. Ez néha komoly fájdalmakkal jár, és az egész kapcsolatra nézve súlyos megterhelést jelent. Am egy összehangolódott pár minden megpróbáltatást kiáll. Semmi sem ingathatja meg bennük az összetartozás érzését.

Sokkal nehezebb dolga lesz egy olyan párnak, akik között nem teljes az összhang, mert nincs meg köztük az abszolút vonzerő köteléke. Ha ilyen pár dönt a közös élet mellett, útjuk nehezebb lesz. Mindketten érezni fogják, hogy híján vannak vonzerőnek, valójában azonban a közös hullámhossznak vannak híján.

Vajon, miért nem vonzzuk magunkhoz rögtön ikerlelkünket? Az ok saját magunkban keresendő. Rezgésterünk sokszor nem is őrá irányul, hanem egész más szempontokra. Talán sokkal jobban vágyunk a kielégítő nemi életre, vagy az anyagi biztonságra, esetleg képtelenek vagyunk egyedül élni, vagy útitársara van szükségünk. Az is lehet, hogy nem állunk még készen a teljes odaadásra és közvetlenségre. Talán nem is tudnánk mit kezdeni egy ilyen mély, elkötelezett szeretettel. Esetleg meg is ijesztene. Vagy rettegnénk, hogy egyszer elveszítjük.

Ne légy hát igazságtalan magadhoz! Kapcsolataink által tanulunk, és minden szerelemmel egy még nagyobb szerelemre válunk képessé, míg végül magunkhoz merjük vonzani ikerlelkünket.

2012. szeptember 26., szerda

A szív útja




"A szív útja a bátorság útja.
Magunk mögött hagyjuk a múltat, és engedjük, hogy megérkezzen a jövő."
Osho


Sokan nem megélik az életüket, az adott pillanatot, amiben vannak, hanem csak lézengenek ezen a földön.  Nem mernek lépni attól félve, hogy talán nem lesz újabb esélyük.
Talán nem találnak más munkát.. Olyat, amiben kibontakozhatnak, ami kielégíti őket. Talán nem lesz más barátjuk, csak az, aki kihasználja, érzelmileg leszívja, de mikor neki lenne rá szüksége, nem ér rá.
Talán nem lesz párjuk, ha elhagyják azt, aki mellett igazából boldogtalanok. Félnek az egyedülléttől, a magánytól, attól, hogy esetleg másnak nem kellenek, ezért inkább nap, mint nap önmagukat, a saját érzéseiket/ megérzéseiket elnyomva élnek egy olyan emberrel, akinek már rég nem kellene az életükbe lennie.
Légbuborékokat kergetnek, álmokat szőnek, és ha ez összetörik, kiborulnak. Holott, ha jobban magukba néznének, ha egy kicsit elcsendesednének, és megfigyelnék, mit üzen az a bizonyos belső hang, rájönnének, hogy mindaz, ami körülöttük történik megváltoztatható.
Minden egyes esemény, személy okkal jön az életünkbe, és mindennek az az oka, hogy tanulj belőle, fejlődj, jobb légy!  Hogy egy adott eseményből, személytől megtanuld azt, amit meg kell tanulnod.
Sokszor talán azt érzed, hogy elég volt, nem bírod tovább, feladod! Nem bírsz több csalódást, könnyet, megbántást elviselni!  Kérlek, ne tedd! Keress egy csendes helyet, pihenj el, és nézz mélyen magadba. Ránts le magadról minden olyan tulajdonságot, amivel felruháztak az életed során. Jót, rosszat egyaránt. Nézz magadba őszintén és tisztán. Mikor ott ülsz lecsupaszítva, tedd fel a kérdést: ki vagyok én? Mik azok a tulajdonságaim, ami pozitív, és mi az, amin javítanom kellene? Ha rájöttél mik ezek, gondolkodj el azokon a személyeken, akik az életed részei. Mi az, amit tanulhatnál tőlük?
De amint rájöttél mi az, amint megtanultad a ,,leckét” tovább kell lépned.
Arra kérlek kedves barátom, hogy indulj el végre az utadon! Bízz a megérzéseidben, engedd el, amit el kell engedned a boldogságod érdekében! Tanuld meg mindenből, amit meg kell tanulnod, és egy szép napon azt veszed észre, hogy rend van az életedben. Minden és mindenki ott van, ahol lennie kell.
Amikor majd kimondhatod, amit gondolsz, érzel, és nem kell visszafognod magad… Nem kell azon gondolkoznod, hogy mi lesz a mondataid következménye, mert úgyis azt mondod, amit kell… Nem kell okosabbnak, jobbnak látszanod… Aki mellett az lehetsz, aki vagy, nem az, aminek mások látni akarnak.. És így, hogy nem kell megjátszanod magad, szárnyalni fogsz! Ha mindezt átéled, érzed, akkor tudni fogod, hogy jó helyen vagy, megérkeztél.





2012. július 18., szerda

Tízmilliószoros nap!

10 milliószoros nap: Július 23!!!!
A 10 milliószoros napokon minden teremtés 10 milliószoros erővel hat. Minden gondolat, minden érzelem, minden szándék, minden akarat – függetlenül attól, hogy jó, rossz, beteges, pozitív vagy negatív – tízmilliószor erősebb lesz. Hangoljátok magatokat pozitívra! :) Szép gondolatokat kívánok mindenkinek! ♥

2012. június 25., hétfő

Osho


Az ego nem más, mint a valódi éned ellentéte. Az ego nem te vagy. Az egót a társadalom találta ki; ezzel csapnak be, hogy nyugodtan játszadozhass tovább vele, mint valami játékszerrel, és soha ne gondolkozz el azon, hogy mi is a valóság. 
Ezért mondom folyton, hogy amíg nem szabadulsz meg az egódtól, addig képtelen leszel megismerni önmagadat. (...) Az igazság keresése pontosan itt kezdődik: bármit is mondott neked a társadalom arról, hogy ki vagy, felejtsd el, verd ki a fejedből! 
Biztosan nem az vagy, amit mondtak, hiszen rajtad kívül senki nem tudhatja, hogy ki is vagy valójában... senki, csak te. 
Rajtad kívül senki nem léphet be léted titkainak kamrájába. Senki nem tudhat róla semmit, tehát bármit is mondtak, az tévedés volt. 
Felejtsd el!

2012. június 15., péntek

Az út



"Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek.

Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.

Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová.

Nemcsak mi haladunk az utakon az, utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt." (Márai Sándor)