"A szív útja a
bátorság útja.
Magunk mögött hagyjuk
a múltat, és engedjük, hogy megérkezzen a jövő."
Osho
Sokan nem megélik az
életüket, az adott pillanatot, amiben vannak, hanem csak lézengenek ezen a
földön. Nem mernek lépni attól félve,
hogy talán nem lesz újabb esélyük.
Talán nem találnak
más munkát.. Olyat, amiben kibontakozhatnak, ami kielégíti őket. Talán nem lesz
más barátjuk, csak az, aki kihasználja, érzelmileg leszívja, de mikor neki
lenne rá szüksége, nem ér rá.
Talán nem lesz
párjuk, ha elhagyják azt, aki mellett igazából boldogtalanok. Félnek az
egyedülléttől, a magánytól, attól, hogy esetleg másnak nem kellenek, ezért
inkább nap, mint nap önmagukat, a saját érzéseiket/ megérzéseiket elnyomva
élnek egy olyan emberrel, akinek már rég nem kellene az életükbe lennie.
Légbuborékokat
kergetnek, álmokat szőnek, és ha ez összetörik, kiborulnak. Holott, ha jobban
magukba néznének, ha egy kicsit elcsendesednének, és megfigyelnék, mit üzen az
a bizonyos belső hang, rájönnének, hogy mindaz, ami körülöttük történik
megváltoztatható.
Minden egyes esemény,
személy okkal jön az életünkbe, és mindennek az az oka, hogy tanulj belőle,
fejlődj, jobb légy! Hogy egy adott
eseményből, személytől megtanuld azt, amit meg kell tanulnod.
Sokszor talán azt
érzed, hogy elég volt, nem bírod tovább, feladod! Nem bírsz több csalódást,
könnyet, megbántást elviselni! Kérlek,
ne tedd! Keress egy csendes helyet, pihenj el, és nézz mélyen magadba. Ránts le
magadról minden olyan tulajdonságot, amivel felruháztak az életed során. Jót,
rosszat egyaránt. Nézz magadba őszintén és tisztán. Mikor ott ülsz
lecsupaszítva, tedd fel a kérdést: ki vagyok én? Mik azok a tulajdonságaim, ami
pozitív, és mi az, amin javítanom kellene? Ha rájöttél mik ezek, gondolkodj el
azokon a személyeken, akik az életed részei. Mi az, amit tanulhatnál tőlük?
De amint rájöttél mi
az, amint megtanultad a ,,leckét” tovább kell lépned.
Arra kérlek kedves
barátom, hogy indulj el végre az utadon! Bízz a megérzéseidben, engedd el, amit
el kell engedned a boldogságod érdekében! Tanuld meg mindenből, amit meg kell
tanulnod, és egy szép napon azt veszed észre, hogy rend van az életedben.
Minden és mindenki ott van, ahol lennie kell.
Amikor majd
kimondhatod, amit gondolsz, érzel, és nem kell visszafognod magad… Nem kell
azon gondolkoznod, hogy mi lesz a mondataid következménye, mert úgyis azt
mondod, amit kell… Nem kell okosabbnak, jobbnak látszanod… Aki mellett az
lehetsz, aki vagy, nem az, aminek mások látni akarnak.. És így, hogy nem kell megjátszanod magad, szárnyalni fogsz! Ha mindezt átéled, érzed, akkor tudni
fogod, hogy jó helyen vagy, megérkeztél.