2011. április 19., kedd

A karma - a karmikus feladatok



,,A karma az, amikor tudjuk, mit kell tennünk, s mégsem éljük meg a lehetőségeinket. Ha meg tudsz bocsátani másoknak, magad is bocsánatot nyersz. Ez a karma beteljesítésének útja.”

Minden lélek egyforma lehetőségek birtokában van a Teremtéstől kezdve, de hogy hová jutott el, a spirituális fejlődésben, az nem az ,,eleve elrendelés” sorsa, hanem a saját szabad akaratának következménye. Bármilyen rossz helyzetbe kerülünk, mi teremtettük meg magunknak, az által, hogy korábban nem vettünk tudomást az ok-okozati törvényről. A mi választásunk, hogy ott vagyunk, ahol vagyunk. Ez legalább annyi önbecsülést, és méltóságot ad, hogy tudjuk: saját hibáinkat mi magunk követtük el, és nem Isten büntet bennünket.

A lélek a halál beálltakor kiszabadul a test (anyag) börtönéből, és szabad lesz. De Földi tartózkodásából megőrzi a világi tapasztalatokat és tudatalattijában tovább él. Mikor a lélek újra leszületik, ezek a tapasztalatok ott élnek bennünk továbbra is tudatalatti szinten. 

Amikor a lélek útja egy bizonyos életben halállal véget ér, és egy idő után új testben megszületik, nem a nulláról kezdi, hanem ott folytatja, ahol abbahagyta. Ugyanazon hibáival szembe találja magát, új lehetőséget teremtve, hogy jóvátegye tévedéseit, hibáit azzal, hogy ebben az estben szenvedő alanyként viseljen el olyan megpróbáltatásokat, amelyeket ő okozott másoknak.

Ha valakit becsapsz, megkárosítod- magadat csapod be, károsítod meg, mert előbb-utóbb ezekkel neked is szembe kell nézned, meg kell tapasztalnod. Ez az ok-okozati törvény.

Ezeket a karmikus feladatokat le kell győznöd ahhoz, hogy a következő életedbe már ne vidd át. Mert mindaddig szembe kerülsz ezekkel a problémákkal, mindaddig viszed tovább egy következő életbe, amíg meg nem oldod, meg nem bocsátod, el nem engeded.

A lélek fejlődésének időről időre több életre van szüksége, hogy elérje a tökéletes állapotot, hogy ne kelljen újra és újra testet öltenie, újra születnie.

Azt, hogy kik voltunk, vagy mikor éltünk, több módon is kideríthetjük. Lehet ez hipnózis, regresszió, asztrológia, vagy numerológia/ számmisztika.

A számmisztika segítségével módunk van arra, hogy megtudjuk ebben az életünkben milyen karmikus feladatokat kell teljesítenünk. Ez nagyon sokat segít abban, önismeretre tegyünk szert, és kiegyensúlyozottabban élhessük életünket.

2011. április 11., hétfő

A változás útja



,,Ha ráhangolódsz valódi vágyaidra, nem kell küzdened vagy mérhetetlen erőfeszítéseket tenned. Könnyedség, és boldogság kíséri lépteidet. Saját gazdagságod vesz körül. Pontosan ez illet meg.”

Új életed, óvatosan kezdd, nehogy túlterheld magad. Lépésről lépésre haladj a kitűzött irányba.
Először olyan tervekbe kezdj, amit könnyűszerrel megvalósítasz, így bátrabban látsz neki a nehezebbeknek. Céljaid soha ne veszítsd szem elől, de azt se hidd, hogy egy csapásra el kell érned őket. Ha szándékaidat észben tartod, semmit nem kell a sorstól kicsikarnod, mert szinte gyerekjáték lesz megtalálnod azokat a lehetőségeket, kiskapukat és segítőket, amelyek, és akik célod elérésében támogatnak. Akkor is döntenünk, kockáztatnunk kell, ha ráhangolódtunk a vágyainkra, de így sokkal egyszerűbb dolgunk lesz.

Ám, aki azt hiszi, hogy mindent azonnal és egyszerre kell megváltoztatnia, az könnyen túlterhelheti magát, mert vágyaihoz még nem nőtt fel, és a létrehozott rezgésteret nem tudja megtartani. Természetesen bármit elérhetünk, csakhogy a kitűzött cél nem mindig tesz minket boldoggá. Olykor a saját igényeinkkel sem vagyunk tisztában, és kicsinyességünk vagy elhagyatottságuk érzése nem engedi, hogy boldogok legyünk.
Ha azonban lépésről lépésre haladunk, menet közben felnövünk a feladathoz. Az utunkat kísérő változásokkal egyetemben magunk is változunk, és gyakran a vártnál is hamarabb érünk el olyan eredményeket, amelyeket eddig lehetetlennek tartottunk.

Boldogok vagyunk a cél felé vezető úton, és boldogok vagyunk akkor is, mikor célhoz értünk. A célnál új tervek fogalmazódnak meg bennünk, mert tovább fejlődünk, és további utunkhoz új, izgalmas és nagyobb célokra leltünk.

Az egyetlen bizonyosság az életünkben a változás. Az életünkben bekövetkezett változásokat befolyásolhatjuk, és irányíthatjuk. Akárha autót vezetnénk: hiszen nem csak a célhoz érni jó, hanem vezetni is. Ha örömmel vezetünk, és biztonságba érezzük magunkat életünk volánjánál, akkor sorsunkat úgy irányíthatjuk, ahogy akarjuk.

Érdemes feljegyezni, mindazokat a dolgokat vagy tulajdonságokat, amiket el szeretnél érni, hogy tisztában legyél, mit szeretnél az életedben megváltoztatni vagy kialakítani. Merj nagyot gondolni! Bármennyire is ,,lehetetlennek” tűnik is. Írj le mindent, a lehető legpontosabban, a legrészletesebben. Gondolkodj ciklusokban: hol szeretnél tartani 5 év múlva? 10 év múlva? Fesd a jövődről a lehető legszebb képet! A hosszasan megőrzött rezgésterek hatalmas erőre tesznek szert. Gondolj mindig a hosszú távú hatásra.

2011. április 8., péntek

Megváltoztatni a múltat



,,Aki a jövőben akar olvasni, annak a múltban kell lapozgatnia.”

Sokan állítják, hogy csak a jövőt lehet megváltoztatni, a múltat nem. Jövőnk azonban nagyrészt a múltunkból ered. Ezért aztán nem volna rossz, ha legalább egy kicsit változtathatnánk rajta.

Mint ismeretes, abszolút érvényű igazság nem létezik, csupán szubjektív igazságok vannak. Ezért aztán ugyanazt az eseményt mindenki másképp őrzi meg az emlékezetében. Számos jelent csak a mi képzeletünkben játszódott úgy, hogy emlékeinkben megőriztük, mert ilyennek éreztük, ebben a képben egyeztünk meg magunkkal. Múltunk bizonyos pontjain talán sértettnek, megalázottnak, vagy elutasítottnak éreztük magunkat, és érzésünkből kiindulva másképp ítéltünk meg mindent. Akik naplót vezetnek, azok ismerik ezt a jelenséget. Az idő múlásával szebbé, vagy egyszerűbbé válnak a dolgok, máshogy emlékszünk, mint ahogy valójában volt. Napról napra más színezetet kapnak, hozzáfűzünk olyan dolgokat, amelyek állítólag elhangzottak. Vagy esetleg még baljósabb színezetet adunk a kellemetlen eseményeknek.
Múltunkat, személyes történelmünket tehát önkéntelenül is folyton újraírjuk, és idővel mi is hinni kezdünk a saját verziónkban. Elfogadjuk, és egyre inkább igaznak tekintjük őket. Ez a –nagyon is emberi- magatartás rendkívül fontos a jövőnket illetően.

Megállapítást nyert, hogy a dogok megfigyelését már a puszta megfigyelésükkel is megváltoztatjuk, vagyis már maga a megfigyelés is teremtő folyamat. Nem csoda. Bármi legyen is megfigyelésünk tárgya, már eleve van vele kapcsolatban valami véleményünk, érzésünk vagy meggyőződésünk. Értékelünk, és már az értékelés is elegendő ahhoz, hogy létrehozzon egy rezgésteret, amelyen keresztül kapcsolatba léphetünk a világgal.
Ha szemügyre vesszük életünket, teljesítményeinket és karrierünket, legnagyobb sikereinket, és kudarcainkat, kapcsolatainkat, és viszonyainkat, jólétünket vagy nélkülözésünket, akkor a egyfelől ama meggyőződéseink tükrébe pillantunk, amelyekkel a múltban mindezt megteremtettük. Másfelől ugyanakkor a jövőnket is formáljuk- aszerint, hogy miként ítéljük meg és hogyan értékeljük a múltat.

Ezt a teremtő folyamatot természetesen tudatosan is véghez vihetjük, ha újra lejátsszuk  és átalakítjuk magunkban az egykor történteket. Például, gondolhatunk csak az adott helyzet hatására: mit tanultunk belőle? Mennyire váltunk általa erősebbé? Milyen további lépésekhez vezetett? Ha akkor másképp alakult volna a helyzet, így élnék ma? Ma is volna annyi erőnk, kitartásunk, mint korábban? Miben erősített meg a válságos helyzet leküzdése? Írj le mindent! Írd meg saját kis sikertörténeted! Egészítsd ki, akárhányszor eszedbe jut valami. Légy büszke magadra!

Az átélt válságok és drámák hatására válunk azokká a nagyszerű emberekké, akik most vagyunk. Épp ezek nyitották fel a szemünket, és vezettek oda, ahonnan bátran és becsülettel megtehettük az új lépéseket. Az élet sok akadályt állít elénk. Ezek azonban nem jelentenek rosszat, még ha hajlamosak vagyunk is rossznak látni őket. Ezek valójában megerősítések, amiket csak azok tudnak viszonylag magabiztosan leküzdeni, akik sok problémát, és nehézséget leküzdöttek már. Csupán a megfelelő megvilágításba kell helyeznünk őket, hogy ne a régi sérelmeket dédelgessük magunkban, hanem éljünk a belőle adódó lehetőségekkel. Csak ez által válhatnak a történetek múlttá. És ez a történet nem hazugság, teljes mértékben megfelel az igazságnak. 

Csodálatos, rendkívüli emberek vagyunk, mindig talpra álltunk, mindig előre jutottunk. Ha ilyen szemmel nézzük az életünket, folyamatosan fejlődni fogunk. És egyszer csak kezünkben lesz a lehetőség, ráhangolódunk életünk sikerességére, vagyis sikerességet sugárzunk magunkból, és a rezonancia törvényei értelmében további sikereket vonzunk életünkbe. Megvan hozzá az erőd, mindig is megvolt. Talán csak szunnyadt eddig, és arra várt, hogy felébreszd.

2011. április 5., kedd

Egy új kezdet



,,Nem csak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit nem teszünk meg.”

Sokan mondjuk, hogy elengedni nem is olyan könnyű. Igen, meglehet. Néha azonban egyetlen dolog akadályoz meg minket az elengedésben: az, hogy nem tudunk megbocsátani. Főleg annak nem, aki nagyon megbántott minket. Ez az egyetlen oka annak, hogy nem tudjuk elengedni a múltat. Azt akarjuk, hogy megfizessenek, akik elbántak velünk. De van egy rossz hírem: nem fognak megfizetni. A következményeket egyedül nekünk kell viselnünk.

Senki nem kényszerít arra, hogy bárkinek is megbocsássunk. Érzelmileg azonban nagy árat fizetünk ezért. Ha például gyakran eszünkbe jutnak az elszenvedett sérelmek vagy igazságtalanságok, és nem tudunk elszakadni tőlük, folyton hasonló sérelmekben és igazságtalanságokban lesz részünk, mert a rezonancia törvényének értelmében ezeket vonzzuk.

Mindaddig gátját álljuk életünknek, amíg meg nem bocsátunk. Ha nem tudjuk elengedni, ha ragaszkodunk a fájdalmainkhoz és a bosszú gondolatához, mi fizetjük meg az árát. Ennek a rezgéstérnek a foglyai maradunk, és környezetünket is ennek megfelelően alakítjuk. Igazságtalannak látjuk a világot, és mivel ez megváltoztatja a rezgésterünket, hasonló embereket fogunk bevonzani az életünkben. Mindig a mi elhatározásunkon múlik, milyen rezgésteret hozunk létre, és milyen nézőpontból szemléljük a világot.

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik éveken, néha évtizedeken, vagy akár egy életen keresztül nem hajlandóak felejteni vagy megbocsátani. Magkeseredettségük gyakran arcvonásaikba is belevésődik. Saját gondolataik foglyaként mindig ugyanazt a nótát fújják, amelyre már senki nem kíváncsi. Így egyre magányosabbak, egyre leszigeteltebbek lesznek. Gondolataik sokszor meg is betegítik őket. Te is ilyen emberré akarsz válni?

Rendben van, csúnyán elbántak veled. Igazságtalanok és önzők, sértők, és gonoszak voltak veled. De életed végéig a hatalmukban akarsz maradni? Megbocsátanod a saját érdekedben kell! Ha nem teszed, nem is léphetsz tovább. Megrekedsz, és hatalmat adsz a kezükbe saját magad felett. Ezt akarod?

Amíg meg nem bocsátasz, és el nem engeded a régi sérelmeket, addig nem érhetnek új, nagyszerű élmények. Persze, bánkódj picit, de aztán engedd el! És újult erővel térj vissza az élethez, lépj tovább, nézz új feladat után. Sérelmeinkre nem is mindig emlékszünk, csupán az érzésekhez ragaszkodunk továbbra is. Ezért érdemes leírni, az egykor elszenvedett sérelmeket. Jegyezz fel minden sérelmet részletesen. Írd oda az illető nevét is, aki megbántott. Pipáld ki azokat az embereket, eseményeket, akiknek szívesen búcsút mondanál. Nézd át a listát. Ki az, akinek meg tudsz bocsátani? Akinek megbocsátottál vágd ki ollóval, majd égesd el egy tálban. Közben képzeld el, hogy megköszönöd az illetőnek a leckét. Harag nélkül útjára bocsátod őt az életedből. Légy hálás, hogy hozzásegített egy bizonyos tapasztalathoz. Kívánj neki boldogságot az élethez, és vegyél búcsút ,,tanítódtól”.

Ne lepődj meg, ha a következő napokban esetleg felbukkan életedben múltad szereplői. Az emberek ugyanis energetikailag hamar ráéreznek, ha valaki elbocsátja őket az életéből. Tekintsd ezt jó jelnek. Munkád eredményes volt.

Minden megbocsátás új kezdetet jelent.
Minél hamarabb elengeded őket, annál gyorsabban megváltozik a rezgéstered, és érnek eddig ismeretlen benyomások, tárulnak fel előtted új lehetőségek. Fogadd be őket, még akkor is, ha szokatlanok és újszerűek is. Most végre új útra térhetsz.