A szív útja

"A szív útja a bátorság útja.

Magunk mögött hagyjuk a múltat, és engedjük, hogy megérkezzen a jövő."

Osho

Sokan nem megélik az életüket, az adott pillanatot, amiben vannak, hanem csak lézengenek ezen a földön.  Nem mernek lépni attól félve, hogy talán nem lesz újabb esélyük.

Talán nem találnak más munkát.. Olyat, amiben kibontakozhatnak, ami kielégíti őket. Talán nem lesz más barátjuk, csak az, aki kihasználja, érzelmileg leszívja, de mikor neki lenne rá szüksége, nem ér rá.

Talán nem lesz párjuk, ha elhagyják azt, aki mellett igazából boldogtalanok. Félnek az egyedülléttől, a magánytól, attól, hogy esetleg másnak nem kellenek, ezért inkább nap, mint nap önmagukat, a saját érzéseiket/ megérzéseiket elnyomva élnek egy olyan emberrel, akinek már rég nem kellene az életükbe lennie.

Légbuborékokat kergetnek, álmokat szőnek, és ha ez összetörik, kiborulnak. Holott, ha jobban magukba néznének, ha egy kicsit elcsendesednének, és megfigyelnék, mit üzen az a bizonyos belső hang, rájönnének, hogy mindaz, ami körülöttük történik megváltoztatható.

Minden egyes esemény, személy okkal jön az életünkbe, és mindennek az az oka, hogy tanulj belőle, fejlődj, jobb légy!  Hogy egy adott eseményből, személytől megtanuld azt, amit meg kell tanulnod.

Sokszor talán azt érzed, hogy elég volt, nem bírod tovább, feladod! Nem bírsz több csalódást, könnyet, megbántást elviselni!  Kérlek, ne tedd! Keress egy csendes helyet, pihenj el, és nézz mélyen magadba. Ránts le magadról minden olyan tulajdonságot, amivel felruháztak az életed során. Jót, rosszat egyaránt. Nézz magadba őszintén és tisztán. Mikor ott ülsz lecsupaszítva, tedd fel a kérdést: ki vagyok én? Mik azok a tulajdonságaim, ami pozitív, és mi az, amin javítanom kellene? Ha rájöttél mik ezek, gondolkodj el azokon a személyeken, akik az életed részei. Mi az, amit tanulhatnál tőlük?

De amint rájöttél mi az, amint megtanultad a ,,leckét” tovább kell lépned.

Arra kérlek kedves barátom, hogy indulj el végre az utadon! Bízz a megérzéseidben, engedd el, amit el kell engedned a boldogságod érdekében! Tanuld meg mindenből, amit meg kell tanulnod, és egy szép napon azt veszed észre, hogy rend van az életedben. Minden és mindenki ott van, ahol lennie kell.

Amikor majd kimondhatod, amit gondolsz, érzel, és nem kell visszafognod magad… Nem kell azon gondolkoznod, hogy mi lesz a mondataid következménye, mert úgyis azt mondod, amit kell… Nem kell okosabbnak, jobbnak látszanod… Aki mellett az lehetsz, aki vagy, nem az, aminek mások látni akarnak.. És így, hogy nem kell megjátszanod magad, szárnyalni fogsz! Ha mindezt átéled, érzed, akkor tudni fogod, hogy jó helyen vagy, megérkeztél.

Tízmilliószoros nap!

10 milliószoros nap: Július 23!!!!
A 10 milliószoros napokon minden teremtés 10 milliószoros erővel hat. Minden gondolat, minden érzelem, minden szándék, minden akarat – függetlenül attól, hogy jó, rossz, beteges, pozitív vagy negatív – tízmilliószor erősebb lesz. Hangoljátok magatokat pozitívra! :) Szép gondolatokat kívánok mindenkinek! ♥

Osho

Az ego nem más, mint a valódi éned ellentéte. Az ego nem te vagy. Az egót a társadalom találta ki; ezzel csapnak be, hogy nyugodtan játszadozhass tovább vele, mint valami játékszerrel, és soha ne gondolkozz el azon, hogy mi is a valóság. 

Ezért mondom folyton, hogy amíg nem szabadulsz meg az egódtól, addig képtelen leszel megismerni önmagadat. (...) Az igazság keresése pontosan itt kezdődik: bármit is mondott neked a társadalom arról, hogy ki vagy, felejtsd el, verd ki a fejedből! 

Biztosan nem az vagy, amit mondtak, hiszen rajtad kívül senki nem tudhatja, hogy ki is vagy valójában... senki, csak te. 

Rajtad kívül senki nem léphet be léted titkainak kamrájába. Senki nem tudhat róla semmit, tehát bármit is mondtak, az tévedés volt. 

Felejtsd el!

Az út

"Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek.

Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.

Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová.

Nemcsak mi haladunk az utakon az, utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt." (Márai Sándor)

A szabad akarat

Mindennapi életünk választások sorozatából, és a szabad akarat gyakorlásából áll. Eldöntjük, hogy mit együnk reggelire, végezzünk e testmozgást..stb. A körülményeinktől függően megtapasztalhatunk számtalan, illetve kevés választást is. Bizonyos problémák, körülmények korlátozhatják döntéseinket. De ugyanakkor hatalmunkban áll megválasztani, hogyan reagálunk a körülményekre.

Sokszor előfordulhat, úgy érezzük, ezeket a döntéseket mások hozzák meg helyettünk. Azonban akkor is van más választásunk, de el kell fogadnunk az azzal járó következményeket. Ha ez sikerül, képesek leszünk tudatos döntéseket hozni.

Meg kell tanulnunk bízni a tudatalatti erejében. Lehet, hogy az élet olyan dolgok elé állít, olyan embereket vonzunk be az életünkbe, amiket/akiket nem szeretnénk. De a tanulási folyamataink miatt, mégis szükségünk van ezekre az eseményekre, személyekre. Mikor azon tűnődünk, hogy a helyes utat választottuk e, a megfelelő személlyel élünk e, a megfelelő állásban dolgozunk e, felismerhetjük, hogy mi választottuk a környezetünkben élő embereket, és mi választottuk a körülményeket. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, eljutunk oda, hogy elfogadjuk a döntéseinket, és rájövünk, hogy hatalmunkban áll ezeken a dolgokon változtatni, és eldönteni, hogy pozitív, vagy negatív dolgokat teremtsünk, illetve, hogy pozitív, vagy negatív módon fejezzük ki önmagunkat. Lehet, hogy félünk döntésein súlyától, de minél többre értékeljük azt, hogy van választásunk, annál inkább képesek leszünk eldönteni, miképp nyilvánítjuk ki energiáinkat, és hogyan fejezzük ki magunkat.

Sorsod a kezedben

,,Ha rájössz, mi a legmélyebb meggyőződésed, kezedben lesz a kulcs az életedhez.”

Ha akarjuk, ha nem, folyamatosan jeleket küldünk a külvilágba, és jelzéseink találkoznak mások energiáival. Ha azonos a hullámhosszunk, energiáik akaratlanul is ráhangolódnak a miénkre. Ha ezek az energiák különböznek, nem alakul ki ez a kapcsolat. Mivel mindennel összeköttetésben állunk, gondolataink, hitünk által teremtett rezgésterünk mások rezgésterét is mozgásba lendíti.

Ha ezt a képességet céltudatosan használjuk, saját akaratunk szerint alakíthatjuk életünket. Ennek feltétele, hogy ismerjük meggyőződéseinket és gondolataink valódi tartalmát, és ez által megtanuljuk tudatosan irányítani őket, kételyek, és gyengeség nélkül.

Mikor energiával ruházunk fel egy gondolatot, és feltétel nélkül hiszünk valamiben, akkor mindez megvalósul életünkben. Mivel ez a negatív gondolatokra is érvényes, változtassunk nézeteinken. Kezdhetjük például azzal, hogy más szemmel tekintünk mindennapjainkra. Először is azt kell megértenünk, hogy miként lépünk kapcsolatba a minket körülvevő világgal, és miképp változtathatnánk meg rezgésterünket, hogy általa olyan élményeket vonzzunk az életünkbe, amilyenekre vágyunk. A legfontosabb lépés ehhez az, hogy nem kívülállóként, hanem a világ részeként tekintünk magunkra. Ne adjuk át magunkat negatív gondolatoknak, mivel ezek olyan rezgéseket hoznak létre, és olyan irányba terelik az életünket, amilyenbe nem akarjuk. Ha változtatunk ezen a gondolati mintán, és a magunkról alkotott negatív véleményünkön, akkor az addig ártalmas erőterünkre reagáló eseményekkel és személyekkel már nem leszünk egy hullámhosszon, ezért el is tűnnek az életünkből. Új élmények és tapasztalatok váltják fel őket, olyanok, amelyekkel pozitív gondolataink révén kerülünk kapcsolatba.

Világunkban csak az valósulhat meg, amiben mélységesen hiszünk. Önmagunkról táplált véleményünk szab irányt földi életünknek. Ez természetesen azt is jelenti, hogy csak akkor lesz erőnk és hatalmunk sorsunkat alakítani, ha megtanuljuk megérteni, hogy minden erő és minden hatalom belőlünk fakad, és nem a külvilágból ér minket. A külvilág ugyanis saját belsőnk tükre.

Szeresd önmagad!

,,Minden a gondolkodás módjától függ. Minden a gondolkodásból indul ki, mindent ez irányít és teremt. Aki helytelenül szól, vagy cselekszik, azt úgy követi a szenvedés, mint a kerék az igavonó patáját”

Minél magasabb a rezgésterünk, annál kevésbé lesz úrrá rajtunk a kétely, a bánat, vagy a reménytelenség. Az optimális rezgésteret a leggyorsabban azzal teremtjük meg, ha megdicsérjük magunkat. Ez nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk. Tetteinket általában nem szoktuk nagydobra verni. A társadalmi normák szerint valószínű nem is neveltek minket erre, elképzelhető, hogy gyakran figyelmeztettek minket arra, hogy az öndicséret nem célra vezető. Már gyerekfejjel azt hallgattuk: ,,nyugtával dicsérd a napot” vagy ,,az önteltségnek nagy az ára.” Rengeteg ilyen mondást ismerünk, amelyek kordában tartották örömeinket, és arra szolgáltak, hogy ellenőrizhetővé tegyenek minket. A későbbiekben mi is átvettük e gondolkodásmódot, ami annyira a vérünkké vált, hogy azóta már mi figyelmeztetünk másokat, ha netán túlságosan büszkék lennének teljesítményükre vagy féktelenül boldogok lennének miatta. Nem csoda, hogy ezt tesszük, hiszen erre neveltek minket: ne legyünk nagyképűek, ne dicsekedjünk vagy pláne elbizakodottak. Néha már talán az is előfordul, hogy annyira kritikus szemmel tekintünk magunkra, hogy még másoknak sem hiszünk, amikor megdicsérnek. Tehát nem tudunk büszkék lenni magunkra, ráadásul mások elismerését is elutasítjuk. Ha mi nem tiszteljük magunkat, nem tisztel minket senki.

Mit gondolsz, milyen rezgésteret teremt az ilyen gondolkodás? Szerinted, lehet így olyasmit vonzani az életünkbe, amire büszkék lehetnénk? Persze, hogy nem. Ezért itt az ideje, hogy felhagyjunk ezzel az önmegtartó viselkedéssel.

Írd fel egy papírra, vagy könyvbe, hogy titokban mire vagy büszke. Emeld ki az előnyös tulajdonságaidat. Ezután gondolkodj el azon, hogy mire lennél még büszke, ha megengedhetnéd magadnak. Olvasd végig lassan a listádat, figyeld milyen érzéssel tölt el. Érezd a benned rejlő erőt, büszkeséget. Csodálatos, hogy ennyi mindent elértél.

Meg fogsz lepődni, mennyi sikered volt eddigi életedben. Minél több jut eszedbe, annál jobb. Ugyanis ezek a felismerések jelentik jelenlegi és jövőbeli lehetőségeidet. A felsoroltakra képes vagy, mind a mai napig, még akkor is, ha egy időre meg is feledkeztél róla. Öntudatlanul elhatárolódtál ettől az energiától. Hangolódj rá ismét! Abban a pillanatban, mikor eszedbe jut, mikor megérzed azt a régi felemelő érzést, amikor felidézed az egykori képeket, újra a régi képességeid birtokában vagy.

A gyakorlat hatását fokozhatjuk, ha valaki másnak meséljük el, mennyi remek vonást látunk benne. Elmondhatjuk, miért szeretjük, mit találunk benne rokonszenvesnek, és mennyi pozitívumot fedeztünk fel benne. Mert biztos találunk benne jót, még akkor is, ha nem igazán ismerjük az illetőt. Ez a gyakorlat eredményeképp sugárzó, mosolygó arcokat fogunk magunk körül látni. Hirtelen közelebb kerülünk egymáshoz. Végső soron magunkhoz kerülünk közelebb. Egyetlen pillanat alatt gyökeresen megváltozik látásmódunk. Noha látszólag környezetünkre figyeltünk, egyetlen pillanat alatt megváltozik rezgésterünk. Másokban csak azt látjuk meg, ami azonos hullámhosszon van velünk. Mikor másokban fel akarjuk fedezni az előnyös vonásokat, és erre koncentrálunk, energetikailag magunkban is felleljük és életre keltjük ezeket a tulajdonságokat. Ha másokat dicsérünk, magunk is a dicséret rezgésszintjére emelkedünk. Hiszen másokban is csak azt láthatjuk meg, ami bennünk is megvan. Ha felfedezzük mások isteni mivoltát, saját magunkat láttuk meg.