2011. szeptember 25., vasárnap

Szerelem-Gyűlölet



,,A szeretet az egyetlen állandó ebben a szorongásos, racionális világban; a szeretet és a sötét oldala, a gyűlölet.”

Mi az, ami olyan vonzást hoz létre két ember között, hogy olyan érzések támadnak bennünk egymás iránt, amit szeretetnek vagy szerelemnek nevezünk? Mit akar egymástól ez a két ember?

Ahogy Platón megfogalmazta: kezdetben minden ember kettős ember volt, kétarcú, négykarú, négylábú lény, az egyik fele előre nézett, a másik hátrafelé. Ezek az emberek fellázadtak az istenek ellen, így magukra vonták haragjukat. Büntetésül az istenek két részre hasították őket, a gerincoszlopuk mentén, és a két részt a világ különböző pontjain szórták szét. Azóta az ember mind a két része szenved ettől a kettéhasítottságtól, és a másik felét keresi.

Mindez természetesen nem feltétlenül így zajlott. De mindig egy dologról van szó, hogy keressük a másikat, a hiányzó részünket. A másik ember, akibe beleszeretek, azt testesíti meg, ami hiányzik belőlem. Csak a másik személyben találhatom meg az emberi létnek azt a részét, amelyet kizárólag önmagamban nem találhatok meg. Nem azért, mintha nem lenne meg bennem.. Bennem van, (egyébként nem tudnánk, mit keresünk) de annyira rejtve van, hogy külső segítség kell hozzá, azaz a másik ember nélkül nem tudom megtalálni. Ezért szükségem van a másik emberre, hogy benne megtaláljam önmagam.

Sohasem akarunk önként rátekinteni azokra a részekre, amik hiányoznak belőlünk, amelyek árnyékok. De a szerelem felismeri a másikat. Csak azt ismerheti fel, ami önmaga, ami a részét alkotja. És mikor az ember egész testében fellángol a másik iránt érzett szerelem, akkor ez a fellángolás azt jelenti: ,,Te vagy az!” ,,Te vagy az, aki hiányzik belőlem!”

A szerelemnek az egyik legfontosabb feladata, hogy megmutatja neked: ott él benned a gyűlölet is. A gyűlölettel alapvetően nincs semmi baj, de van egy tényező, ami a világ legrosszabb dolgává teszi: nem akarunk tudni róla, nem ismerjük be, és elrejtjük.  Igen ám, csak minden gyűlölet, amit elrejtünk, hátrafelé nyilvánul meg. Ez a kis gonoszságok pokla, amelyek éppen csak felsértik a bőrt, és pontosan azért fájnak, mert annyira észrevehetetlenek, hogy a másik még csak fel sem ismeri.

Mi van akkor, ha nem vállalod a gyűlöletet, a dühödet? Ha mindet a szőnyeg alá sepersz? A válasz nagyon egyszerű: meghal a szerelem. Mindennapi aprósággá változik. És ahogy a gyűlölet nem juthat kifejezésre, a szerelmed sem érhet a felszínre. És látod magad előtt azokat a házasságokat- és kapcsolatokat-, amelyekkel nap mint nap találkozol. A gyűlöletnek nem szabad jelen lennie, a szerelem pedig nem képes jelen lenni. A gyűlölet ott is jelen van, ahol nem szabadna jelen lennie. Kis adagokban: rejtve, leplezve, büntetlenül. És ennek az a célja, hogy teljesítsd a feladatodat, amelyet végre kell hajtanod, hogy továbbmehess, hogy továbbmehessetek. Tanuld meg kifejezni az érzéseidet, ne nyomd el önmagadba! Ez akár eltarthat egy életen át is, de ha átadod magad, akkor lényegesen rövidebb időt vesz igénybe.

Mi a szerelem ezen kívül? Két ember útján mutatja az irányt a fényhez, a tökéletességhez, az egységhez. Sokan nevetnek azokon az embereken, akik az együtt töltött évek alatt, egyre hasonlóbbá válnak egymáshoz. És közben ritkán vesszük észre, hogy voltaképpen épp ez a cél: hogy annyira feloldódjam benne, és ő annyira feloldódjék bennem, hogy a két oldal egyesülhessen.

Minden mese, minden terápia, minden vallás, minden tettünk, amit véghezviszünk, és amit véghez kell vinnünk, mindig ugyanerről a témáról szól. Még ha nem akarjuk is, vagy nem is tudjuk észrevenni, a szerelemnek az a lényege, hogy a másik megmutatja nekem önmagamat, és ezáltal lehetőséget nyújt arra, hogy a lényemnek minél nagyobb részét megismerhessem.

2011. szeptember 20., kedd

Lelki ikertestvérünk



" Nem tudom megállni, hogy szeresselek, Mi egyek vagyunk, mi összetartozunk, mint az ég és föld, mint a víz és tűz, mint a hideg és meleg, melyek mindig kiegyenlítik egymást, és egyensúlyban csak úgy lehetnek, ha mindkettőből ugyanannyi van az EGYben!"

Amikor lelked megteremtődött, nem volt egyedül. Vele lett teremtve iker lelked is. Sok rokonlélek áll közel hozzánk, lelki ikertestvérünk azonban csak egy van. Képzeljétek el úgy, mintha két almát félbe vágnánk. Ha megpróbálod a különböző darabok összeállítani, menni fog. De soha nem fognak tökéletesen illeszkedni.

Mivel, az ikerlelkünk olyan, mintha saját magunk elé tükröt tartanánk, addig nem is hoz össze minket a sors - vagy ha igen, akkor el is választ - , amíg mindkét fél saját magában meg nem találta a harmóniát, az egyensúlyt. Hiszen hogyan várhatnánk el valakitől, hogy elfogadjon, ha mi sem tudjuk saját magunkat elfogadni? És hogyan tudnánk elfogadni azt az embert, aki ugyanolyan, mint mi, ha saját magunkat nem szeretjük?

Amikor abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy már ismered ikerlelkedet, vagy épp most ismerted meg Őt, akkor olyan érzéseid lehetnek, amiket nem tudsz megmagyarázni…  Úgy érzed, mintha ezer éve ismernéd az illetőt. Létezik köztetek egy olyan fokú lelki közelség, bizalom, őszinteség, és magától értetődő összetartozás érzés, ami azt jelzi, hogy már sok régi – nagyon-nagyon régi – közös élményetek volt. Néha csak a többedik találkozás után jönnek a felszínre ezek az érzések, és van, hogy akkor jövünk rá, mennyire összetartozunk, amikor féltékenységet érzünk, vagy a másiknak el kell mennie egy időre.

Mindenesetre, furcsa dolog érezni, tudni minden sejteddel, hogy a másik mit szeretne, szeretni úgy, hogy szinte nem is ismered.  Ezeket a megmagyarázhatatlan érzéseket csak az ismeri, aki átélte már az ikerlelkével való találkozást.

Az ikerlelkek élete sokszor párhuzamosan fut. Megesik, hogy nagyon közel laknak egymáshoz, külön-külön családot alapítanak, viszonylag gyakran találkoznak, de elmennek egymás mellett. Csak akkor találnak egymásra, mikor a sors számukra kijelöli.

Megesik, hogy az ikrek egyesülése, felrobbant egy létező házasságot. Ez azonban minden bizonnyal önsúlya alatt is összeroppant volna. Hiszen, egy darabig színlelhetünk, hogy szeretjük, sőt akár egy egész életet leélhetünk együtt, de mégis úgy érezhetjük, hogy valami megmagyarázhatatlan üresség van bennünk. 
 Az ikerlelkek a világot jelentik egymás számára, és egyetlen más lélek sem elégítheti ki őket ennyire.  Így, a válás ugyanúgy a gondviselés terveinek része, mint az ikrek találkozása. Az elengedés, az egymásra találás, a természet rendje. Ez esetben az ikrek találkozása új életciklust indít el, valamennyi érintett fél számára.