2011. február 8., kedd

Az elfogadás


,,Uram, adj nyugalmat, hogy elfogadjam azokat a dolgokat, amelyeket nem tudok megváltoztatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam azokat, amelyeket meg tudok változtatni, és adj bölcsességet, hogy felismerjem a kettő közötti különbséget.”

Világunkban egyaránt léteznek nagy örömök, nagy fájdalmak, és igazságtalanságok is. Erre sokan döbbenettel, félelemmel, vagy tagadással reagálnak. Ők szenvedik meg a legjobban az adott eseményt. Viszont vannak olyan emberek, akik megélik, és elfogadják az adott helyzetet, elfogadják, és teljes mértékben kifejezik érzéseiket, nem törnek meg. Mivel nem akadályozza őket a gondolkodás merevsége, megtanultak a legkreatívabb, leghatékonyabb módon reagálni az eseményekre. Ha rugalmasak vagyunk, képesek leszünk arra, hogy próbának tekintsük a fájdalmat, és tanulunk belőle. ,,Ha meglöknek, húzz, ha húznak lökj: és ha nagy erő tart feléd, állj el az útjából.” Ha ezt felhasználjuk, minden dolog a mi javunkat szolgálja. Persze, nem leszünk minden eseményért hálásak a sorsunknak, mondjuk, ha az anyagi helyzetünk nem túl rózsás. De, ha képesek vagyunk kiterjeszteni a látókörünket, hogy észrevegyük az élet nagyobb összefüggéseit, így elfogadhatjuk, hogy ez egy lehetőség a szellemünk erősítésére. Valahányszor ellenállunk az adott körülményeknek, feszültté válunk. Ha mindent tanításnak tekintünk, amellyel hosszú távon erőssé válhatunk, túllépünk az élettel kapcsolatos elvárásainkon. A rugalmasság azt jelenti, hogy kifejlesztünk magunkban egyfajta hozzáállást, megteszünk mindent azért, hogy az adott helyzetből a legjobbat hozzuk ki. Bizonyos esetekben, miközben tudatában vagyunk az adott helyzet mindkét oldalával, úgy döntünk, a pozitív dolgokra fogunk koncentrálni. Pl. Ha egy kapcsolatunk megszakad, mindig ott rejlik benne az új szerelem lehetősége.

Ha megszabadulunk az ellenállástól, elsajátíthatjuk a tiszta boldogság művészetét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése