Az intuíció

,,Egyre kevesebb és kevesebb mondanivaló volt, amíg végül teljesen elhallgattam, és elkezdtem figyelni.  És csöndben hallgattam Isten hangját”

Mikor embertársaink véleményével foglalkozunk, elveszíthetjük a kapcsolatot megérzéseinkkel, mivel túlzottan lefoglal minket, hogy mások meggyőződésével foglalkozzunk. Ha nem rendelkezünk kellő identitástudattal, nincsenek egyértelmű válaszaink belső kérdéseinkre. Hogy nézek ki? Vajon milyennek tűnök az ő szemében? Ezért hajlamosak vagyunk mások látásmódja szerint megítélni önmagunkat, embertársaink támogatására, jóváhagyására van szükségünk ahhoz, hogy identitásunkat megszerezzük. Így könnyűszerrel manipulálhatnak minket, mivel mások látszólagos érzései alapján határozzuk meg önmagunkat, egy olyan emberével, aki esetleg erős véleménnyel rendelkezik azzal kapcsolatban, hogyan kellene kinéznünk, vagy viselkednünk.

Nincs azzal semmi baj, ha kikérjük mások véleményét. Ugyanis ez által a saját véleményünkön kívül, más nézőpontból is megvizsgálhatjuk helyzetünket, tágulhat látókörünk, de életünket nem irányíthatjuk valamiféle bizottság döntései alapján. Mindenkinek joga van saját véleményre, de mi közünk nekünk azokhoz? Egyáltalán nem tartozik ránk, mit gondolnak rólunk mások.

Ha identitásunk határozott, természetünknél fogva szükségünk van valamire, egy hobbira tanítóra, módszerre, amit aztán teljesen átveszünk, és vakbuzgó hévvel vagy csendes fanatizmussal azonosulunk a saját véleményünkkel. Úgy érezzük, azonosak vagyunk nézeteinkkel, ezért hevesen védelmezzük azokat, ráerőltetjük embertársainkra, mások jóváhagyását keressük, és összetévesztjük véleményünket az igazsággal.

Ha érzékenyek vagyunk mások véleményére, mindig odafigyelünk azokra, felruházzuk őket azzal a hatalommal, hogy fenyegessék éntudatunkat. Embertársaink véleményéhez formáljuk önmagunkat, vagy úgy reagálunk sebezhetőségünkre, hogy ellenállunk mások véleményének, és az abszolút igazság szintjére emeljük saját véleményünket.

Bármit is helyezzünk piedesztálra- vélemény, pénz, tekintély- az mindig beárnyékolja a szívünkben lakozó bölcsességet. Minden külső véleményt e bölcsesség fényében kell megvizsgálnunk.  Azok az emberek, akik rendelkeznek belső vezetővel, a kollektív tudatalattinak nevezett tudáshoz férnek hozzá, ahol transz- vagy normál tudatállapotban megnyílnak a nagyobb emberi pszichében lakozó ősi működési folyamatoknak. Intuíciónk akkor nyilvánulhat meg, ha hagyjuk, hogy szívből jövő érzéseink kapcsolatot teremtsenek a jobb agyféltekénk magasabb rendű működési rendszerével, és megnyissák azokat számunkra. Ha létrehozzuk ezt a kapcsolatot, érzéseink segítségével bármilyen bölcsességre szert tehetünk. Ha sikerül ezt a kapcsolatot kialakítani érzéseinkkel, a nélkül figyelhetünk mások véleményére, hogy szem elől tévesztenénk saját intuíciónkat, azt az alapot, amelyről kiindulva meghatározhatjuk, mi a legjobb számunkra, és hagyjuk, hogy embertársaink is ugyanezt tegyék. Így felhasználhatjuk mások nézeteit anélkül, hogy függenénk tőle, ha egy vélemény nem szolgálja a javunkat, könnyűszerrel képesek leszünk túllépni rajta. Meghallgatjuk, méltányoljuk, felhasználjuk azt, ami a mi javunkat szolgálja, és minden egyes nézetet alávetünk a szívünkben lakozó bölcsességnek.

Összefoglalva:  ismerjük fel mikor vetjük alá magunkat a vélemény istenének, és kezdjünk el inkább szívünk istenére és a csendes belső hangokra figyelni, mivel ez az egyetlen mérvadó vélemény.