Ha embertársainkkal együtt dolgozunk, olyan dolgokat is meg tudunk oldani, amire egyedül képtelenek lennénk. Mielőtt segítenénk másoknak, először magunknak kell segítenünk, össze kell békítenünk egymással ellentmondó személyiségünket, értékrendünket, amik esetleg szemben állnak egymással. Mielőtt rálelnénk a harmóniára, először fel kell ismernünk, hogy mi az, ami diszharmonikus, melyek azok a dolgok, amik zavarodottságot keltenek bennünk, mivel minden egyes döntésünknél felmerülnek érvek, illetve ellenérvek.
Az önmagunkkal, embertársainkkal és a körülményeinkkel való kapcsolat során meg kell találnunk a saját ,,egyensúlyi pontunkat”, meg kell állapítanunk, meddig terjed a felelősségünk, hogy megállapíthassuk, a megfelelő határvonalakat. Ugyanis előfordulhat, hogy a túlzott együttműködéssel mind önmagunkat, mind ,,befogadó” társainkat elerőtlenítjük. Különleges helyzetekben előfordulhat, hogy felemésztjük saját magunkat, mikor folyamatosan csak adunk, és mások életére koncentrálunk, viszont mi nem kapunk cserébe semmit. Az ilyen embereknek az határozza meg az értékrendjét, önbecsülését, hogy mennyire áll a mások szolgálatára, saját problémájukat mindig mások elé helyezik. Ezek az alárendelt személyek mások hibáit próbálják kijavítani, ahelyett, hogy a saját viselkedésük következményeiből tanulnának. Embertársaink csak ritkán panaszkodnak amiatt, hogy ,,Túlzottan alkalmazkodó vagy”. Ha ez a túlzott együttműködés sokáig gyakorolja valaki, előbb-utóbb át fog csapni az ellenkező végletbe, az együttműködés megtagadásának állapotába. Miután ez megtörtént, vagy megbántódunk, és teljes ellenállásba elvonulunk, vagy ugyanúgy segítünk, de érzelmileg elzárkózunk, de ez mind két esetben a kapcsolat halálát eredményezheti. Viszont, ha ezt a kapcsolatot megtanuljuk új alapokra helyezni, egy újfajta egyensúlyt teremteni, egy kölcsönösen támogató kapcsolatot hozhatunk létre.
Az együttműködés és támogatás leghatékonyabb formája néha abból áll, hogy arra bátorítjuk embertársainkat, hogy ők maguk is tegyenek meg bizonyos dolgokat a saját érdekükben. Bár, mindannyian arra születtünk, hogy átlépjük saját korlátainkat, de fontos tiszteletben tartani határainkat, és érdemes csak azon belül tevékenykedni. Támogassuk embertársainkat, de fogadjuk el mások segítségét, támogatását is, mivel így tudunk egyensúlyt teremteni önmagunkban. Megtesszük azt, amivel kapcsolatban jó érzéseink vannak, egyéb esetben pedig kinyilatkoztatjuk érzéseinket, és kompromisszumot kötünk: Ezt megteszem, de a többit neked kell elvégezned. Ha megtanuljuk megkülönböztetni azt az állapotot, mikor úgy döntünk meg ,,kellene” tennünk valamit, illetve, mikor valóban a szívünk mélyéből vágyunk az adott dolgokra, képesek leszünk egyensúlyt teremteni életünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése