Bár gyakran azért adakozunk másoknak, azért szenteljük másokra figyelmünket, megbecsülésünket, mert mi is szeretnénk cserébe kapni valamit. Az univerzum figyelmeztet arra, hogy azt kell embertársainknak adni, amire mi magunk is a leginkább vágyunk.
Mindannyiunknak vannak érzelmi szükségleteink, és tudatosan, vagy öntudatlanul arra vágyunk, hogy több szeretetben, megbecsülésben, és megértésben legyen részünk. Ám, ha csak kapni szeretnénk, és mi magunk nem adunk cserébe semmit, az hosszú távon soha nem működőképes. Mindannyian azt kapjuk, amit másoknak adunk. Vajon hányan élünk e szerint? Lehet, hogy adunk, de tudat alatt, vagy tudatosan ezt mindig valamilyen elvárásokhoz, vagy feltételekhez kötjük. Bókolunk, kedvesek vagyunk másokkal, de mindezt azért, hogy mi is kapjunk cserébe valamit. Ez nem is baj, kivéve, hogy a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy szeretnénk. A feltételekhez kötött adás rendelkezik egyfajta horogszerű energiával, ami megrövidíti a magasabb rendű energiákat, és megakadályozza azt, hogy a kívánt eredményt elérjük.
Az adás, és az elfogadás titka az, hogy szükségleteink és vágyaink tulajdonképpen üzenetek, melyekkel mélyebb énünk közli velünk, hogy mi az, amit leginkább adnunk kellene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése