,,Soha nincs késő, hogy azzá váljunk, akiknek lennünk kell.”
Mielőtt meghaladhatnánk énünket, először meg kell ismernünk önmagunkat. Miközben felfedezzük lelkünk bugyrait, ideák, hiedelmek, és képzetek csillogó gyémántjaira bukkanunk, de ha túlzottan lenyűgöznek bennünket személyiségünk különböző aspektusai, soha nem jutunk ki ebből a sötét barlangból.
Soha ne feledkezz meg az alagút végén lévő fényről, a szükségesnél egy percig sem kell tovább a sötétben maradnunk. Az önismeret nem az utazás vége, csak a kezdet. Hatolj hát éned mélyébe, aztán hagyd magad mögött. Ha már felfedeztük lelkünk minden zugát, és átlátszóvá váltunk a tudatosság fényében, végül meglátjuk a mindannyiunkban ott ragyogó szellemet.
Különböző önvizsgálati rendszerek által hajlamosak vagyunk bezárkózni elménkbe, miközben szemügyre vesszük önmagunkat. Az analízisnek kétség kívül meg van a maga helye, de mindig csak másodlagos helyet tölt be a szeretet kedvessége mögött. Ha elveszítjük a kapcsolatot a szívünkben lakozó bölcsességgel, egyetlen tanács, vagy rendszer sem használ, de ha szeretünk, semmi egyébre nincs szükségünk.
Pihentesd el elméd az örök jelenben, de nyisd fel a szemed életutad legnagyobb, legmagasabb rendű lehetőségeire. Bízz életed fejlődési folyamatában, őrizd meg a humorérzékedet, és mindenekfelett, ne feledd, soha nincs késő ahhoz, hogy megéld az életet, amelyre születtél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése