“Mindenki maga irányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más.”
Hajlamosak vagyunk úgy élni, mintha végtelen idő lenne számunkra, mintha soha nem lenne vége az életünknek, mintha ráérnénk mindenre. Mintha minden, és mindenki megvárna… Lehet, hogy mindent megteszünk azért, hogy több pénzünk legyen, de hajlandóak vagyunk élvezni is a gyümölcsét? Egy döntés előtt a végtelenségig átrágunk mindent újra, és újra. Vagy úgy gondoljuk, ráérünk később is meghozni azt a bizonyos döntést. Úgy gondolod, ráérsz?
Végig gondoltad már, hogy mit tennél, ha a mai nap lenne az utolsó napod?
„Ha a mai lenne az utolsó napod, és holnap már túl késő lenne, búcsút mondanál-e a tegnapnak? Élnéd-e úgy az összes pillanatot, mintha az utolsó lenne? Hátrahagynád-e a múlt régi képeit, és odaadnád-e az utolsó filléredet is? Felhívnál-e egy régi barátot, akivel soha nem találkozol? Megbocsátanál-e az ellenségeidnek? Megtalálnád-e azt, akiről álmodsz? Megesküdnél-e Istennek, hogy szerelembe esel végre, ha a mai lenne az utolsó napod?”
Te mit tennél?
Most légy boldog, és most éld meg az összes pillanatot! Élj! Hiszen, csak egy életed van. Tégy meg mindent, amit tehetsz, ugyanis nem tekerheted vissza az életed, egy perccel sem! Nem léphetsz vissza, hogy kitöröld, megváltoztasd. Hagyd hátra hát a félelmeidet! Bízz magadban, és a döntéseidben! Ugyanis, ha egy kicsit magadba nézel, ha hiszel a megérzéseidben, észreveszed, hogy a megoldás, a válasz benned van. Mindig az első lépés a legnehezebb, de ha elindulsz, észreveszed, hogy az álmaidból valóság is lehet!
